A szolnoki csatát elevenítették fel, hol máshol, mint Szolnokon. A Tisza-parton szép számú nézősereg előtt csaptak össze a seregek. Dörögtek az elöltöltős fegyverek, puffogtak az ágyúk.
A moderátor által kísért ütközet most is látványosra sikeredett. A hagyományőrzők ismét odatették magukat, óraműpontosan tették a dolgukat.
A szolnoki csata az 1848–49-es forradalom és szabadságharc jelentős csatája volt. Az 1849. március 5-én Szolnok és Abony között vívott csatában Damjanich János seregei vereséget mértek az osztrák seregre.
A szolnoki diadallal immáron a Tisza valamennyi átkelője a magyar csapatok kezére került. A győzelem lehetővé tette, hogy a magyar csapatok gyors átcsoportosításával ismét a honvédsereg vegye át a kezdeményezést.
A szolnoki csata stratégiai fontosságán, vagyis a híd megszerzésén túl még egy óriási fegyverténnyel bírt: a császáriak először láthatták nagy volumenű támadás kapcsán azt, hogy milyen precízen és összehangoltan tudnak támadni a honvédcsapatok. A diadal egyben a tavaszi hadjárat nyitányának is bizonyult, írta a wikipédia.
A moderátor – akinek a hangját távolabbra már nem lehetett hallani, mert ehhez kevés hangszórót helyeztek ki, holott rendkívül hitelesen és érdekesen számolt be az eseményekről – azt is hangsúlyozta, hogy a magyar honvédség mindössze pár hónap alatt szerveződött meg és ez volt az első óriási, elsöprő sikere. Kiemelte, hogy a magyaroknál olyanok is harcoltak, akik magyarul sem tudtak, lényegében többnemzetiségű erőkből állt a honvédség. Azt is megemlítette, hogy a lengyel légiónak rengeteget köszönhetnek a magyarok, nem véletlen, hogy lengyel küldöttség is részt vett a mai eseményen.
A felelevnített csatát egyébként a ismét magyar csapatok nyerték.
